LUCIA ČERMÁKOVÁ EGYÉNI FOOTGOLF VILÁGBAJNOK

Lucia Čermáková EGYÉNI VILÁGBAJNOK és Csapat Világbajnoki ezüstérmes! Az UTE volt a legsikeresebb egyesület a VB-n (köszönhetően Lusy teljesítményének)!

FOOTGOLF WORLD CHAMPION

ORLANDO 2023 – USA

Egyletünket két játékos képviselte, a hölgyek között Lucia Čermáková, míg a férfi mezőnyben Nagy István mérettette meg magát. Mindkét játékos újoncként vett részt a világbajnokságon. Nagy Istvánnal kezdjük a beszámolónkat, mivel a Lusyról szóló részt az ő szavaival szeretnénk közvetíteni.

Nagy Istvánnal telefonon sikerült beszélnünk, így első kézből származnak az infomációink. Steve fantasztikusan kezdte a versenyt, a második legjobb magyarként az első napon mínusz öttel zárt. István a csapatversenyben is részt vett, ahol a magyar csapat tagjaként a csoportkörben két győzelemből is kivehette a részét. Sajnos a csoportból nem sikerült a továbbjutás, nagyon kevésen múlott, hiszen csak „gólaránnyal” maradtak le a folytatásról. A második egyéni napon még mindig mínuszban tudott teljesíteni (-1), így az összeredménye -6 volt, joggal reménykedhetett abban, hogy túléli a cut-ot (vágást), és folytathatja a harmadik nap után is a TOP100-ban. A harmadik napon élete formájában játszott a szakaszok első felén, a hatos szakasz után - az igen nehéz pályán - mínusz kettőben állt, melyet meg tudott őrizni egészen a 11-es szakaszig. Utána viszont becsúszott három bogey, mellyel kizárta magát a TOP100-ból. Így a száz fölötti mezőnyben a 210. helyen végzett a versenyen. Első világbajnokságán ilyen hatalmas mezőnyben kifejezetten jónak mondható teljesítmény.

És akkor következzen a beszámoló az egyéni világbajnok és csapat világbajnoki második (itt sem rajta múlt az arany, hiszen minden meccsét megnyerte, mégpedig fölényesen) helyezett Lucia Čermáková-tól: 

Világbajnokság Orlandóban!

Életem legnagyobb kihívást jelentő versenye, de a legnagyobb győzelem is egyben, amit itt átélhettem. A VB 2 edzésnapból, 4 nap egyéni versenyből és 4 nap csapatversenyből állt.

Az egyéni verseny legelső napján -2-es eredménnyel a 3. helyen sikerült végeznem, ami nagyon megnövelte az önbizalmamat, és ezt jó jelnek tekintettem a következő napokra. Az első napot követte rögtön az egyéni szabadnap, de megkezdődött a csapatverseny első fordulója, ahol sikerült legyőznünk az angolokat. Már ezen a csapatversenyen is sikerült megvalósítanom pár gyönyörű közelítő rúgást, és sikerült egy nehéz távoli put-om is. Nagyon boldog voltam, és ez motivált a folytatásban. 

Az egyéni verseny második fordulója egy teljesen más pályán zajlott, ahol az elején jól mentem, de aztán volt egy lyuk, ahol rosszul döntöttem és belerúgtam a labdámat a vízbe. Ez nagyon visszavettette az önbizalmam és ettől kezdve már nem voltam annyira magabiztos. Egyre nehezebbé váltak a befejező rúgások, nem hittem magamban és sok lyukat nem úgy játszottam, ahogy elterveztem. Végül már akkor sem hittem magamban, amikor csak 2 méterre voltam a lyuktól. A lányok a flightban azt mondták, hogy nem ismernek rám, kérdezték mi van velem. Ez a nap kritikus volt számomra. +2-t játszottam, így holtversenyben az 5. helyre estem vissza. 

Szerencsére következett a csapatverseny következő fordulója, ahol újfent győztünk, én is nyertem az ellenfelem ellen, mely jót tett a folytatásnak. A rossz idő miatt a Norvégia elleni meccs második fele átkerült másnapra, ez azt eredményezte, hogy az elődöntőt és a negyeddöntőket egy nap alatt játszottuk le.

Következett a harmadik - számomra sorsdöntő - nap, elképesztő hangulatot teremtettünk a flightban. A holland Marit és én biztattuk és „húztuk” egymást, és mindketten női pályarekordot értünk el -11-es eredménnyel, amivel holtversenyben a 2. helyre kerültünk. Hihetetlen volt, ahogy megtaláltuk a közös utat a cél felé és meg is valósítottuk azt, életem legjobb játéka volt...

Következett a csapatverseny újabb napja és a negyeddöntőnk a házigazda USA-val, amit ismét domináltunk és megnyertünk. Ezzel a győzelemmel bejutottunk a fináléba, ahol Japánnal játszottunk, de ezen a meccsen a 9:1-es győzelmem ellenére sajnos 2-1-re veszítettünk, így maradt az ezüstérem.

Az egyéni verseny utolsó napját úgy terveztem meg, hogy délelőtt pontosan ugyanazt csináltam, mint az előző nap. Ugyanabban az órában keltem fel, sétáltam, zenét hallgattam, ugyanúgy, mint előző nap, és pontosan ugyanazokat tettem, mint előző nap. Annyi stresszes nap után arra gondoltam, hogy ezeknek az apróságoknak a követése valóban sokat segíthet nekem. Az elején úgy tűnt, hogy az ellenkezője válik valósággá, de összeszedtem minden erőmet, motivációmat. Már a második lyuktól kezdve elkezdtem játszani az igazán szép játékomat. Nemcsak a flight támogatását éreztem, hanem a nézőkét is. Nyugodt légkörben játszottam, és minden rúgásra maximálisan koncentráltam, minden rúgásomat előre precízen megterveztem. Így is kihagytam két put-ot és az utolsó lyukon is rontottam, bekerültem a bunkerbe.

Mivel a live score hiánya miatt nem tudtuk a többiek eredményét, csak az utolsó lyuknál derült ki számomra - mikor a kapitányunk közölte velem-,  hogy vezetem a világbajnokságot, mégpedig fölényesen. Ekkor könnyek szöktek a szemembe, és még vizet sem tudtam rendesen inni. Ezen a lyukon már eluralkodott rajtam az idegesség és az a felismerés, hogy a lyuk körüli emberek arra várnak, hogy befejezzem és világbajnok legyek. Egy nem túl jó rúgásnak köszönhetően a bunkerbe kerültem és amikor odaálltam a labdához, hogy elvégezzem a rúgást, hihetetlenül remegni kezdett a térdem. Meg kellett állnom, levegőt kellett vennem, és csak utána rúgtam. Ugyanez történt az utolsó rúgásnál is, amit úgy rúgtam le, hogy könnyek csorogtak az arcomon. Amint a labda a lyukba esett, megroggyant a térdem, és sírni kezdtem örömömben a földön, ahol a többi szlovák játékos szinte majdnem agyonnyomott örömében.

Hihetetlen érzelem kitörés volt, különböző gondolatok áradtak a fejemben, amely csak körülbelül egy órával a verseny után ért véget. A sok gratuláció mellett ez valami irreális volt. Nagyon értékelem, hogy ide utazhattam, és hírnevet szerezhettem hazámnak, magamnak és az UTE klubnak. Mindenkinek köszönöm, aki támogatott!