SZLOVÁK (SFGA) FOOTGOLF BAJNOKSÁG 2021

Heti hírmorzsák...

Sokáig vártak/vártunk, de végre elkezdett gurulni, pattogni a labda szlovák szomszédunknál. A kezdés mindjárt a második fordulóval indult, majd egy hétre rá került megrendezésre az első forduló. Bár nem mehetünk, nem vehetünk részt a versenyeken, azért árgus szemekkel figyeljük az ott történteket, hiszen idegenlégiósunk - Lucia Čermáková - végre a hosszú karantén időszak után az elrúgókra léphetett. Nagyszerű volt a kezdés, két birdie került a score kártyára az első két lyuk után, a végeredmény pedig par felett 7 lett, amivel a bronzérmet sikerült begyűjtenie, egy rúgással lemaradva az elsőtől. Kezdésnek több mint jó, kiválónak mondható.

SZLOVÁK (SFGA) FOOTGOLF BAJNOKSÁG 2021

2021.04.24_2. forduló / Bernolákovo

2. forduló / NŐI

3. Lucia Čermáková (79) UTE

... és egy hét elteltével következett a második (első) forduló, mely forduló lebonyolítását nagy mértékben befolyásolta a Surányi repülőtér melletti pálya sík terepe, hiszen orkánszerű szél borzolta a fák lombjait és a játékosok idegeit. Szerencsére légiósunk Lucia Čermáková megfelelően alkalmazkodott a körülményekhez és kitűnő játékával, maximális koncentrációjával újfent érmet szerzett, ezúttal ezüstérmet. Két forduló, két érem, kitűnő kezdésnek örvendhettünk, reméljük hamarosan folytatódnak a versenyek és folytatódik az éremhalmozás is Luci részéről. 

SZLOVÁK (SFGA) FOOTGOLF BAJNOKSÁG 2021

2021.04.24_1. forduló / Suraňy

1. forduló / NŐI

2. Lucia Čermáková (80) UTE

Hírmorzsánkat egy magyarországi esemény beszámolójával folytatjuk, hisz magyar felségterületen sportoló versenyzőink is megmérettették magukat, mégpedig a téli footgolf bajnokság csapatversenyének döntőjében. 

Ezt 8 csapat részvételével bonyolítottak le a szervezők az erre az alkalomra átalakított lakiteleki footgolf pályán. Két db 4 csapatos csoport került kialakításra, ahol 9-9 lyukon körmérkőzést vívtak a csapatok. 

A körmérkőzések után keresztbe játszással dőltek el a helyezések. Az azonos helyen végzett csapatok mérkőztek meg egymással a kedvezőbb helyezésekért. 

A csoport első két mérkőzésének megnyerése után azt gondoltuk, besétálunk a döntőbe, már azt „lestük”,  ki lehet az ellenfél. Az, hogy végül is valóban döntőt játszhattunk, nem rajtunk múlott, hiszen az utolsó mérkőzésen az első mérkőzésén vereséget szenvedő, másodikat megnyerő Fair-way SE ellen úgy számoltunk, hogy elegendő a két páros és az egy egyéni viadalból az egyiket behúzni, mert a papírforma körbeverést ígért. Sajnálatos módon csökkent is a koncentráció, jobban harapott az ellenfelünk, így az utolsó fordulóban vereséget szenvedett egyletünk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak 2-1 arányban, így biztossá vált, amennyiben papírforma eredmény születik a másik mérkőzésen, akkor döntőben a csapat. 

Nos a másik mérkőzésen döntetlen eredmény alakult ki, az esélyesebb csapat nem tudta érvényesíteni a papírformát (legalább is a rendes „játékidőben”). Mivel döntetlen eredmény nem születhet, így egy-egy páros részvételével rájátszás következett. 

Számunkra egyszerű volt a helyzet, ha az egy győzelemmel rendelkező EMFGSE nyer, abban az esetben körbeverés van, aminek mi vagyunk a kedvezményezettjei, amennyiben a hazai csapat megnyeri első mérkőzését, abban az esetben a második helyen végzünk a csoportban. Mivel két csapat közötti összevetésben az egymás elleni eredmény dönt és ez számunkra kedvezőlen lenne. Nem maradt más hátra, mint drukkolni valakinek, vagy drukkolni valaki ellen, kinek-kinek vérmérséklete szerint. 

A rájátszás ilyenkor egy lyukon dől el, ha eldől. Esetünkben nem dőlt el, így következtek a lyuktól 10 méter távolságban kijelölt büntetőpontokról a büntető lövések, szám szerint 5-5. Nagy volt az izgalom, megremegtek a lábak, így végül itt is döntetlen (1-1) eredmény született. Valahogy csak el kell dönteni, ez a szabály. Eldöntötték, a „hirtelen halál” az EMFGSE sikerét hozta, mely siker a döntőbe juttatta csapatunkat. 

A döntőben egy egyéni és két páros állt rajthoz mindkét csapatból, hogy eldöntse, ki a jobb ezen a napon, ki lesz a téli versenysorozat csapatbajnoka. A döntő már 18 lyukon került megrendezésre, hogy legyen elég lyuk a párharcok eldöntéséhez - kevesebb lyukon könnyebben alakulnak ki döntetlen eredmények. 

Az egyesek kezdték meg a versenyt, majd a párosok követték őket egy-egy lyuk lemaradással. A párharcok ebben a lebonyolítási formában nem kerülnek végig játszásra, amennyiben olyan különbség alakul ki, hogy a hátralévő lyukak száma már nem teszi lehetővé minimum az egyenlítést. Az egyeseknek és az első párosoknak szükségük volt a 18 lyukra, a második párosok versenye hamarabb eldőlt. A második párosok küzdelme, hatalmas csatát hozott, ám az egyik oldalon elkövetett kis hiba, a másik oldalon végrehajtott bravúr a 16-os lyukon eldöntötte, hogy a második párosok csatája egyletünk győzelmét hozta. Ugyanebben a minutumban csaptak célba az egyesek, ahol a Royal csapata nyert a lehető legkisebb különbséggel. Így minden szem az első párosok csatájára szegeződött és tényleg csata kezdett kialakulni, bár nem így tűnt a 16-os lyuk után. 

Két lyukkal a vége előtt párosunk, eggyel jobb volt, mint ellenfele így két x elegendő lehetett volna a végső sikerhez. A tizenhetesen minden esélyünk megvolt, hogy eldőljön a párharc javunkra, ám kimaradt a ziccer, és ahogy ilyenkor lenni szokott, koncentráció miatt még el is veszítettük a lyukat. Az utolsó lyukra fordulva minden döntetlen volt. 

Mindkét csapaton látszott, hogy van izgalom és csak „a ne veszítsünk a következő (befejező) lyukon” a cél. A Royal kezdte a játékot, kicsit lement „külire” a lövés, így az egyértelmű volt, hogy három rúgás minimum kell a játék befejezéséhez a párosnak. Ilyenkor a biztonságra kell törekedni, csat a „tutit” rúgni, „rontson a másik páros” az elv. Párosunk számtalanszor megoldotta már ezt a feladatot, így nyugodtan várhattuk játékukat. Valami mégis volt a levegőben, nem lehetett tudni, hogy mi, de valami volt. Sajnos hamar kiderült mi az, párosunk kezdő rúgása megjátszhatatlan területre érkezett, így csak egy büntetőpontért tudtuk visszahozni a labdát a pályára. Ez által a harmadik rúgással következtünk, amely kiválóra sikeredett, befejező pozícióba érkezett a labda, kicsi nyomást helyezve az ellenfélre. Az ellenfél is hibázott, mert döntésre akarta vinni a dolgot, így - ugyan nem túl kedvező helyzetből -megpróbálta... Nem úgy sikerült, ahogy szerették volna, a labda a lyuk melletti bunkerbe érkezett, így a győzelmi esélyeik csökkenni látszottak. Az biztosnak tűnt, hogy számunkra maximum az x eredmény az elérhető (viszont az már elérhetőnek látszott), ezzel megteremtve a tovább játszás lehetőségét. De még mindig nem a mi kezünkben volt a döntés. A Royal csapata következett a rúgással, ha bemegy: nyernek, ha kimarad: x és megyünk tovább. A labda elindult röppályájára és néhány pattanás után beesett a lyukba! Az egyik oldal (Royal) örömmámorban, a másik (UTE) teljes letargiában. Nincs tovább, vége! A csapat második, és ez az a második hely, aminek nem tudsz örülni... Na majd legközelebb! 

Hajrá Lilák!